AZ OLDAL SZÜNETEL!

2010. augusztus 18., szerda

Mostani verseim 2.

A zápor elmossa hulló könnyeid,
Nem látszik a bánatod, senki nem segít.
Rohanó világban, rohanó érzelmekkel,
Mit gondolsz, jó lenne a mennyben?

A halál begyógyítaná a sebeid,
A fényesség elnyomná érzelmeid.
Szikrázó jóságban, szikrázó lélekkel,
Mit gondolsz, jó lenne a mennyben?

--

Minden embernek két arca van,
Amit másoknak, s amit magának mutat.
De ha valaki igazán szerencsés,
Megtalálja azt az embert,
kinek megmutathatja lelke mindkét felét.

--

Ne menj még!

Édes ajkadat csókolom,
Érzem szerelmedet minden percben,
Ó, de ha kialusznak a lángok
Meghalok, ha nem vagy mellettem.
Halálos, mély csendben
A te neved mormolom,
Ó, de ha elveszik szerelmed,
Én abban lelem halálom.
Szemed kékje oly ragyogó,
Min fénypont a messzeségben.
Ó, ne vesszen mosolyod,
Kérlek, maradj örökre velem!
Hadd érezzem még csókodat,
Hadd öleljelek még egy keveset
Ó, ne jöjj még, alkony,
Ne vedd el tőlem a kedvesem!

--

Történet a halandó lányról,
És a hősszerelmes vámpírról.
Történet a tiltott almáról,
És a vámpírok halhatatlanságáról…
Történet, melyben egy lány
Megtalálja tökéletes párját,
Aki a vérére szomjazva lesi minden álmát.

Történet egy véget nem érő csatáról,
A Volturiról, a halálról.
Történet az átváltozásról,
És a várva várt babáról…
Történet a hallucinációkról,
Edward édes hangjáról,
Mellyel óvva inti Bellát a haláltól.

--

Elveszve a múltban

Elvesztem én is, mint minden más,
A jövő számomra ábránd, semmi más.
A múltban rekedve, egy régi életben,
Fájdalmas szívvel, lelkek közt merengve.

--

Vámpírnaplókos:


Damont, kit vágya űz,
Nem tartja fel se jég, se tűz.
Vágya egy nő, ki a múltban maradt,
De az nem érez se szerelmet, se fájdalmat.



hát ennyi lett volna, majd hozom a következő adagot is... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése