címtelen kis szösszenetek, amiket még nagyon kezdőként írtam... azért, remélem annyira nem szörnyűek :)
Mikor eljő a csodás Alkony,
Szívem Érted hangos.
A Szerelmünk végre beteljesedik,
A Lelkünk végleg összeforr.
--
Azon a szép, csillagfényes éjen,
Immár beteljesült az életem.
Akkor, ott még nem tudtuk, hogy
Jön majd egy pici baba,
Ki megváltást hoz kettőnk világába.
--
Visszakaptam mindazt, mi elveszett,
Visszajött, ki elment, visszatért a Szerelem.
Új ez az érzés, Új az, mit tartogat a jövő,
De boldogságban úszok, mióta tudom: Ő az én Jövőm.
--
Fájdalom. A könnycsepp
Az arcodon lecsorog.
Elhagy, aki Veled volt,
Kínoz ez a csodás dolog.
--
A Világ gonosz volt,
Amíg Te meg nem születtél,
Az életem rossz volt,
Amíg Te meg nem szerettél.
Benned a jó és a
Rossz csodássá egyesül,
Szükségem van rád,
Csak Te számítasz egyedül.
--
Mikor két szerelmes szív egyszerre dobban,
Mikor már nem is lehetnél boldogabb,
Nem hiszed, de jön majd rosszabb időszak.
A szerelem elhagy, és Te ott maradsz egyedül,
Fájdalmak, s kínok közt, egyedül, egyedül.
--
Mikor Veled álmodok,
Mikor Rád gondolok,
Mikor Téged érintelek,
Tudom: Csak Téged szeretlek.
Tudom, mert ha nem
Vagy Velem, hiányzol.
Olyannyira, hogy a szívem
Belefájdul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése