A zápor elmossa hulló könnyeid,
Nem látszik a bánatod, senki nem segít.
Rohanó világban, rohanó érzelmekkel,
Mit gondolsz, jó lenne a mennyben?
A halál begyógyítaná a sebeid,
A fényesség elnyomná érzelmeid.
Szikrázó jóságban, szikrázó lélekkel,
Mit gondolsz, jó lenne a mennyben?
--
Minden embernek két arca van,
Amit másoknak, s amit magának mutat.
De ha valaki igazán szerencsés,
Megtalálja azt az embert,
kinek megmutathatja lelke mindkét felét.
--
Ne menj még!
Édes ajkadat csókolom,
Érzem szerelmedet minden percben,
Ó, de ha kialusznak a lángok
Meghalok, ha nem vagy mellettem.
Halálos, mély csendben
A te neved mormolom,
Ó, de ha elveszik szerelmed,
Én abban lelem halálom.
Szemed kékje oly ragyogó,
Min fénypont a messzeségben.
Ó, ne vesszen mosolyod,
Kérlek, maradj örökre velem!
Hadd érezzem még csókodat,
Hadd öleljelek még egy keveset
Ó, ne jöjj még, alkony,
Ne vedd el tőlem a kedvesem!
--
Történet a halandó lányról,
És a hősszerelmes vámpírról.
Történet a tiltott almáról,
És a vámpírok halhatatlanságáról…
Történet, melyben egy lány
Megtalálja tökéletes párját,
Aki a vérére szomjazva lesi minden álmát.
Történet egy véget nem érő csatáról,
A Volturiról, a halálról.
Történet az átváltozásról,
És a várva várt babáról…
Történet a hallucinációkról,
Edward édes hangjáról,
Mellyel óvva inti Bellát a haláltól.
--
Elveszve a múltban
Elvesztem én is, mint minden más,
A jövő számomra ábránd, semmi más.
A múltban rekedve, egy régi életben,
Fájdalmas szívvel, lelkek közt merengve.
--
Vámpírnaplókos:
Damont, kit vágya űz,
Nem tartja fel se jég, se tűz.
Vágya egy nő, ki a múltban maradt,
De az nem érez se szerelmet, se fájdalmat.
hát ennyi lett volna, majd hozom a következő adagot is... :)
2010. augusztus 18., szerda
Mostani verseim 1.
A barna hajú lány
ezt a barátnőmmel együtt írtuk, és az iskolai kimittudon adtuk elő...
Élt egyszer egy barna hajú lány,
A barna hajú lány a szerelemre várt.
A szerelemre várt álmában és éberen,
De az nem jött, s a lány szíve hasadt meg.
Bánatában csak magára számíthatott,
Senki nem volt, kinek panaszkodhatott.
Sírt mindig, álmában és éberen,
Gyorsan teltek a napok, s lassan az évek.
Szülei sem éltek már,
Mert az idő vészesen járt.
Szeretet nem kapott senkitől,
Így a lelke feledésbe merült.
Ám egy nap, mikor senki nem várta,
Betoppant hozzá oly régi álma.
Egy férfi, kit várt álmában és éberen,
Úgy érezte, a mennyben van éppen.
Élt egyszer egy barna hajú lány,
A barna hajú lány békére talált.
Békére, mi megadatott neki,
S a szerelemre, mi a mennybe repíti.
--
Ha felszínes vagy és üres,
Ha csak a nagy semmiből áll az életed,
Remélj!
Bízz, hogy jön majd egy érzés, egy vágy,
Ami kitárja mások előtt a szíved kapuját.
Küzdj!
Ne hagyd, hogy a lelked meghaljon,
És a vágyad feledésbe merülve határt szabjon.
--
Álmaidban egyszer láttál egy herceget,
S a herceg a hercegnő helyett beléd szeretett.
Feledni a vágyait sosem akarta,
A szíved szavát, ha akarta, bármikor hallhatta.
Édes dobogást, egy lágy dallamot,
Szerelmes szíved ritmusa csak járta és járta a táncot.
És ő fülelt, mert imádta,
Szívedre hajtotta fejét, és csókot lopott utána.
--
Két kézzel kapaszkodok
Egy érzésbe,
Melyről nem tudom,
Hogy segít e.
Segít e leküzdeni
Lelkem démonait,
Melyek két kézzel
A szívemet tépik.
--
Életem részei úgy hullanak alá,
Mint elgurult igazgyöngyök
A háborgó tengernek jéghideg habján.
Emlékek vesznek el, érzések törnek szét,
Feledésbe merült vágyaim a testem tépik szét.
--
Álmomban találkoztam egy angyallal,
Mint tiéd, olyan volt édes aranyhaja.
Mosolygott és várt rám,
És tudtam: szeretni fogom Őt egy életen át.
Az álomnak vége lett,
S én keserű könnyek között felébredtem.
Remegtem és vártam rád,
De te örökre az álmaim közt ragadtál.
--
Mondani könnyű, megtenni nehéz,
Mondani: szeretlek, egy vallomással felér.
Megtenni könnyű, elválni nehéz,
Megtenni a csókot bizsergető érzés.
Az elválás az más, csontodig hatol,
Felőrli szíved, s száll majd a por.
Egy lyuk marad majd, semmi más,
S idővel érzésied is eltávoznak ezen át.
--
Mint a gombolyag, sorsunk összefonódott,
Örökre, visszavonhatatlanul és boldogon.
Ámor célba talált, s most megy tovább,
De otthagyja velünk a varázsporát.
--
Van, mikor átölel,
És olyankor más nem kell.
Van, mikor szólásra nyitja száját,
És mi akkor elhagyja ajkát,
Az örökre a szívembe vési magát.
--
Ha hármat kívánhatnék,
Az egyik biztosan Te lennél.
Hogy fonódjon össze a sorsunk örökre,
Vágyaink éljenek az örök szerelmünkben.
De sajnos itt nincs aranyhal,
Vagy jótét boszorkány,
Így nincs meg a remény sem,
Hogy Te egyszer velem járj.
--
Testemen érzem a bús télnek
Hűvösét,
Szívemen érzem a veszteség hidegét.
Megöl, megfagyaszt, nincs ami égjen,
A tűz édes melege teljesen elveszett.
Vele vesztem én is,
A szerelmem ölt meg,
Mi soha nem talált válaszra a szívedben.
ezt a barátnőmmel együtt írtuk, és az iskolai kimittudon adtuk elő...
Élt egyszer egy barna hajú lány,
A barna hajú lány a szerelemre várt.
A szerelemre várt álmában és éberen,
De az nem jött, s a lány szíve hasadt meg.
Bánatában csak magára számíthatott,
Senki nem volt, kinek panaszkodhatott.
Sírt mindig, álmában és éberen,
Gyorsan teltek a napok, s lassan az évek.
Szülei sem éltek már,
Mert az idő vészesen járt.
Szeretet nem kapott senkitől,
Így a lelke feledésbe merült.
Ám egy nap, mikor senki nem várta,
Betoppant hozzá oly régi álma.
Egy férfi, kit várt álmában és éberen,
Úgy érezte, a mennyben van éppen.
Élt egyszer egy barna hajú lány,
A barna hajú lány békére talált.
Békére, mi megadatott neki,
S a szerelemre, mi a mennybe repíti.
--
Ha felszínes vagy és üres,
Ha csak a nagy semmiből áll az életed,
Remélj!
Bízz, hogy jön majd egy érzés, egy vágy,
Ami kitárja mások előtt a szíved kapuját.
Küzdj!
Ne hagyd, hogy a lelked meghaljon,
És a vágyad feledésbe merülve határt szabjon.
--
Álmaidban egyszer láttál egy herceget,
S a herceg a hercegnő helyett beléd szeretett.
Feledni a vágyait sosem akarta,
A szíved szavát, ha akarta, bármikor hallhatta.
Édes dobogást, egy lágy dallamot,
Szerelmes szíved ritmusa csak járta és járta a táncot.
És ő fülelt, mert imádta,
Szívedre hajtotta fejét, és csókot lopott utána.
--
Két kézzel kapaszkodok
Egy érzésbe,
Melyről nem tudom,
Hogy segít e.
Segít e leküzdeni
Lelkem démonait,
Melyek két kézzel
A szívemet tépik.
--
Életem részei úgy hullanak alá,
Mint elgurult igazgyöngyök
A háborgó tengernek jéghideg habján.
Emlékek vesznek el, érzések törnek szét,
Feledésbe merült vágyaim a testem tépik szét.
--
Álmomban találkoztam egy angyallal,
Mint tiéd, olyan volt édes aranyhaja.
Mosolygott és várt rám,
És tudtam: szeretni fogom Őt egy életen át.
Az álomnak vége lett,
S én keserű könnyek között felébredtem.
Remegtem és vártam rád,
De te örökre az álmaim közt ragadtál.
--
Mondani könnyű, megtenni nehéz,
Mondani: szeretlek, egy vallomással felér.
Megtenni könnyű, elválni nehéz,
Megtenni a csókot bizsergető érzés.
Az elválás az más, csontodig hatol,
Felőrli szíved, s száll majd a por.
Egy lyuk marad majd, semmi más,
S idővel érzésied is eltávoznak ezen át.
--
Mint a gombolyag, sorsunk összefonódott,
Örökre, visszavonhatatlanul és boldogon.
Ámor célba talált, s most megy tovább,
De otthagyja velünk a varázsporát.
--
Van, mikor átölel,
És olyankor más nem kell.
Van, mikor szólásra nyitja száját,
És mi akkor elhagyja ajkát,
Az örökre a szívembe vési magát.
--
Ha hármat kívánhatnék,
Az egyik biztosan Te lennél.
Hogy fonódjon össze a sorsunk örökre,
Vágyaink éljenek az örök szerelmünkben.
De sajnos itt nincs aranyhal,
Vagy jótét boszorkány,
Így nincs meg a remény sem,
Hogy Te egyszer velem járj.
--
Testemen érzem a bús télnek
Hűvösét,
Szívemen érzem a veszteség hidegét.
Megöl, megfagyaszt, nincs ami égjen,
A tűz édes melege teljesen elveszett.
Vele vesztem én is,
A szerelmem ölt meg,
Mi soha nem talált válaszra a szívedben.
Egy éve írt verseim
címtelen kis szösszenetek, amiket még nagyon kezdőként írtam... azért, remélem annyira nem szörnyűek :)
Mikor eljő a csodás Alkony,
Szívem Érted hangos.
A Szerelmünk végre beteljesedik,
A Lelkünk végleg összeforr.
--
Azon a szép, csillagfényes éjen,
Immár beteljesült az életem.
Akkor, ott még nem tudtuk, hogy
Jön majd egy pici baba,
Ki megváltást hoz kettőnk világába.
--
Visszakaptam mindazt, mi elveszett,
Visszajött, ki elment, visszatért a Szerelem.
Új ez az érzés, Új az, mit tartogat a jövő,
De boldogságban úszok, mióta tudom: Ő az én Jövőm.
--
Fájdalom. A könnycsepp
Az arcodon lecsorog.
Elhagy, aki Veled volt,
Kínoz ez a csodás dolog.
--
A Világ gonosz volt,
Amíg Te meg nem születtél,
Az életem rossz volt,
Amíg Te meg nem szerettél.
Benned a jó és a
Rossz csodássá egyesül,
Szükségem van rád,
Csak Te számítasz egyedül.
--
Mikor két szerelmes szív egyszerre dobban,
Mikor már nem is lehetnél boldogabb,
Nem hiszed, de jön majd rosszabb időszak.
A szerelem elhagy, és Te ott maradsz egyedül,
Fájdalmak, s kínok közt, egyedül, egyedül.
--
Mikor Veled álmodok,
Mikor Rád gondolok,
Mikor Téged érintelek,
Tudom: Csak Téged szeretlek.
Tudom, mert ha nem
Vagy Velem, hiányzol.
Olyannyira, hogy a szívem
Belefájdul.
Mikor eljő a csodás Alkony,
Szívem Érted hangos.
A Szerelmünk végre beteljesedik,
A Lelkünk végleg összeforr.
--
Azon a szép, csillagfényes éjen,
Immár beteljesült az életem.
Akkor, ott még nem tudtuk, hogy
Jön majd egy pici baba,
Ki megváltást hoz kettőnk világába.
--
Visszakaptam mindazt, mi elveszett,
Visszajött, ki elment, visszatért a Szerelem.
Új ez az érzés, Új az, mit tartogat a jövő,
De boldogságban úszok, mióta tudom: Ő az én Jövőm.
--
Fájdalom. A könnycsepp
Az arcodon lecsorog.
Elhagy, aki Veled volt,
Kínoz ez a csodás dolog.
--
A Világ gonosz volt,
Amíg Te meg nem születtél,
Az életem rossz volt,
Amíg Te meg nem szerettél.
Benned a jó és a
Rossz csodássá egyesül,
Szükségem van rád,
Csak Te számítasz egyedül.
--
Mikor két szerelmes szív egyszerre dobban,
Mikor már nem is lehetnél boldogabb,
Nem hiszed, de jön majd rosszabb időszak.
A szerelem elhagy, és Te ott maradsz egyedül,
Fájdalmak, s kínok közt, egyedül, egyedül.
--
Mikor Veled álmodok,
Mikor Rád gondolok,
Mikor Téged érintelek,
Tudom: Csak Téged szeretlek.
Tudom, mert ha nem
Vagy Velem, hiányzol.
Olyannyira, hogy a szívem
Belefájdul.
Egyperces novella - Egy szerelmes szív utolsó dobbanása, The killer story
ezt a rövid kis novellát majdnem egy éve írtam meg. egyszerű, de szerintem nagyon megható.
Egy szerelmes szív utolsó dobbanása
Tudtam, hogy az életem Nélküle mit sem ér. Tudtam, hogy így már nem érdemes létezni.
Mikor elhagyott, naphosszakat csak sírtam és sírtam. Nem érdekelt semmi. Semmi az égvilágon. Éreztem, hogy egyszer ez lesz. Hogy kiszeret belőlem. Hisz egy olyan csodás,
mesébe illő lény nem szerethet egy olyan egyszerű, unalmas hétköznapi kis szürke egeret,
amilyen én vagyok. Mégis bíztam benne hogy így lesz. Bíztam, hogy velem marad az idők végezetéig. Vagyis hogy az én időm végezetéig. Az Ő ideje nem véges, Ő örökké él. De mit tegyünk mi, földi halandók, ha az, akit a teljes univerzumban a legeslegjobban szeretünk,
szinte rajongásig imádunk, ha az, aki mellett nem létezik számunkra más a világon, elhagy minket!?
Hát, én azt tettem, hogy kiálltam a sziklaszirt szélére. És még utoljára, utolsó percemben felidéztem magam előtt gyönyörű arcát, aranybarna szemeit, az érintését, a csókját. És felidéztem az utolsó mondatot, amit akkor mondott nekem az erdőben.
„Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látni fogsz engem. Nem jövök vissza.
Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna.”
Ezek a mondatok tőrként hasítottak a szívembe. Nem akartam, hogy tovább fájjon, nem bírtam tovább.
„Örökké szeretni foglak, Edward Cullen” – suttogtam, majd levetettem magam a mélybe.
The killer story
ezt a kis szösszenetet úgy fél éve készítettem, egy barátnőm kérésére. neki nagyon tetszik, ő erősködött, hogy tegyem fel. hát, remélem, a ti tetszéseteket is elnyeri.
A lány a tükörbe nézett.
Barna haja lágy hullámokban omlott a vállára, az arca piros volt, és könnyes, kisírt szemei mutatták a fájdalmát. Ajkai vékony vonallá gyűrődve fodrozódtak.
Szemeiben az élet legapróbb szikrája sem mutatkozott.
Egyedül volt. Igazán egyedül. Egyedül a széttépett szívével, megalázott és megbántott lelkével, egyedül a világ összes fájdalmával, egyedül a reményvesztettséggel, amin nem tudta túltenni magát.
Melankolikus állapotában csak egy valamire tudott gondolni. Arra az egyedüli dologra, ami elfeledteti vele az összes fájdalmát.
Csak erre vágyott, csak ez járt az eszében.
A lány nem bírta tovább. Az apró kezeiben lévő ezüstösen fénylő tárgyat eltartotta magától, és még utoljára próbált visszaemlékezni eddigi életére. De nem látott mást, csak sötétséget, sivárságot, és fájdalmat. Nem volt mire visszagondolnia. Ebből állt az élete.
Kezei előrelendültek, szájából vörös vér buggyant ki, ugyanúgy, mint szívéből. A kín elviselhetetlen volt, és ennek végre örülni tudott. Aztán… minden olyan könnyű lett. Mosollyal az ajkán lezárta szemeit. Talán örökre.
... ez még van tovább is, de az egészet nem akartam felrakni.
Egy szerelmes szív utolsó dobbanása
Tudtam, hogy az életem Nélküle mit sem ér. Tudtam, hogy így már nem érdemes létezni.
Mikor elhagyott, naphosszakat csak sírtam és sírtam. Nem érdekelt semmi. Semmi az égvilágon. Éreztem, hogy egyszer ez lesz. Hogy kiszeret belőlem. Hisz egy olyan csodás,
mesébe illő lény nem szerethet egy olyan egyszerű, unalmas hétköznapi kis szürke egeret,
amilyen én vagyok. Mégis bíztam benne hogy így lesz. Bíztam, hogy velem marad az idők végezetéig. Vagyis hogy az én időm végezetéig. Az Ő ideje nem véges, Ő örökké él. De mit tegyünk mi, földi halandók, ha az, akit a teljes univerzumban a legeslegjobban szeretünk,
szinte rajongásig imádunk, ha az, aki mellett nem létezik számunkra más a világon, elhagy minket!?
Hát, én azt tettem, hogy kiálltam a sziklaszirt szélére. És még utoljára, utolsó percemben felidéztem magam előtt gyönyörű arcát, aranybarna szemeit, az érintését, a csókját. És felidéztem az utolsó mondatot, amit akkor mondott nekem az erdőben.
„Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látni fogsz engem. Nem jövök vissza.
Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna.”
Ezek a mondatok tőrként hasítottak a szívembe. Nem akartam, hogy tovább fájjon, nem bírtam tovább.
„Örökké szeretni foglak, Edward Cullen” – suttogtam, majd levetettem magam a mélybe.
The killer story
ezt a kis szösszenetet úgy fél éve készítettem, egy barátnőm kérésére. neki nagyon tetszik, ő erősködött, hogy tegyem fel. hát, remélem, a ti tetszéseteket is elnyeri.
A lány a tükörbe nézett.
Barna haja lágy hullámokban omlott a vállára, az arca piros volt, és könnyes, kisírt szemei mutatták a fájdalmát. Ajkai vékony vonallá gyűrődve fodrozódtak.
Szemeiben az élet legapróbb szikrája sem mutatkozott.
Egyedül volt. Igazán egyedül. Egyedül a széttépett szívével, megalázott és megbántott lelkével, egyedül a világ összes fájdalmával, egyedül a reményvesztettséggel, amin nem tudta túltenni magát.
Melankolikus állapotában csak egy valamire tudott gondolni. Arra az egyedüli dologra, ami elfeledteti vele az összes fájdalmát.
Csak erre vágyott, csak ez járt az eszében.
A lány nem bírta tovább. Az apró kezeiben lévő ezüstösen fénylő tárgyat eltartotta magától, és még utoljára próbált visszaemlékezni eddigi életére. De nem látott mást, csak sötétséget, sivárságot, és fájdalmat. Nem volt mire visszagondolnia. Ebből állt az élete.
Kezei előrelendültek, szájából vörös vér buggyant ki, ugyanúgy, mint szívéből. A kín elviselhetetlen volt, és ennek végre örülni tudott. Aztán… minden olyan könnyű lett. Mosollyal az ajkán lezárta szemeit. Talán örökre.
... ez még van tovább is, de az egészet nem akartam felrakni.
Eclipse mozibeszámolóm
ECLIPSE - mozibeszámolóm
Elkezdődött a film…
Én lélegzetvisszafojtva lestem a vásznat, hisz fél éve erre vártam. A hülye kiscsajok az egész film alatt mászkáltak lent, ami baromira idegesített. Miért nem tudnak a seggükön maradni!?
Az első képkockákon kicsit elbizonytalanodtam: ez most tényleg az Eclipse?
De amikor a sötét sikátorban császkáló srác arcát is megmutatták, akkor esett le hogy az a Riley, és most fogják átváltoztatni. Szóval… mindegy, csak nekem ez egy kicsit fura volt. De jó értelemben! :)
Aztán ugye megjelent Bella és Edward azon a meseszép kis réten, és fellélegezhettem. Ez ezer százalékig Alkonyat! :D
Megláttam a srác kusza haját, meg a csodaszép aranybarna szemeit, és máris kétszer olyan gyorsan vert a szívem. Robert Pattinson nagyon érti a dolgát, az már biztos!
A következő meglepi akkor ért, mikor Cullenék üldözőbe vették Victoriát, meg amikor Emmett átlépte a határt, és összetűzésbe került Paullal. Hát milyen komoly kis akciójelenetet vágtak be oda, nem semmi! :) Az irtóra tetszett.
Na jó, nem szeretnélek benneteket azzal untatni, hogy minden egyes pillanatát elemzem, bár legszívesebben ezt tenném. Ugorjunk!
A kedvenc beszólásaim:
Mikor Edward elviszi Bellát a határhoz, kiszáll a kocsiból, meglátja a felül meztelen Jake-et, és azt mondja: „Nincs inge?”
Hát igen, itt volt nevetés. :)
Mikor Bella Cullenéknél van, és Em azt mondja: „Kemény kis újszülött lesz belőled!”
Erre Bella: „Elég kemény, hogy kihívjalak.” Vagy valami ilyesmi. Egyszer láttam az egészet, így a pontos szavakra nem nagyon emlékszem már, ezt nézzétek el nekem. :)
Mikor Jacob és Edward beszélgetnek a sátorban: „Ha nem próbálnád lenyúlni életem szerelmét, és nem lennél a halálos ellenségem, talán még kedvelnélek is.”
Erre Jacob: „Hát, ha nem készülnél megölni Bellát, és nem lennél vámpír…nem, akkor sem kedvelnélek.” Hát, ez sem így van, de tökmindegy. :D
Ki a legszebb?
Mivel a Napfogyatkozásban majdnem mindegyik szereplő változáson ment keresztül, voltak, akik most kimondottan tetszettek, és olyanok is, akiket szívem szerint visszaváltoztattam volna olyanná, amilyen az előző két filmben volt.
Ilyen például Esme, akinek ez a mostani fekete haj borzalmasan rosszul állt! (szerintem.)
Emmetten meg nem tudom mi változott meg annyira, mivel neki eddig is fekete volt a haja, de valahogy most túlságosan is nagy lett a kontraszt a bőre meg a haja között, szóval őt is meghagytam volna a maga „new moonos” stílusában.
Jaspernek is a haja volt az, ami nem nyerte el a tetszésemet, már tény, hogy az arca most az egyszer tűnt helyesnek. Azt kell mondjam, a hajától eltekintve megtetszett nekem a fiú. :)
Carlisle semmit sem változott, de őt eddig is imádtam. Bár ő nekem Peter Facinelliként, barna hajjal jobban tetszik. Pláne ha még borostája is van. :P
Rosalie gyönyörű volt a szőke hajával, mint mindig. Jobb volt így neki, egyenesen. Bármilyen bunkó is, én szeretem Rose-t, Bella mögött ő a második kedvencem a lányok közül.
Alice-en nem láttam semmi változást, de a kis mázlistának nincs is rá szüksége. Imádom őt is! :)
Victoriát, mint már tudjuk, nem Rachelle Lefevre alakította, mint az előző két epizódban. Helyette Bryce Dallas Howard testesítette meg a vörös vámpírnőt.
Minden tiszteletem neki, de nekem az igazi Victoria mindig is Rachelle marad. Nem is tudom, ő sokkal fiatalosabb, démonibb, lendületesebb. Nekem ez így jött le, persze ez csak az én álláspontom.
Riley, az „újszülött”, aki a sereget toborozta, és akit Victoria hülyített, nekem, mint pasi, nagyon bejött. Helyes volt a kis naiv, kisfiús valójában.
Bree, akit a filmben ugyan nem neveznek meg, de a könyvben említik, az a lány, akin Esme és Carlisle megkegyelmeznek, de végül Demetri megöli. Nem tudom hogy ki alakította a lányt, de szerintem nagyon hasonlított a Vampire Diariesben (Vámpírnaplók) feltűnő Anne nevű vámpírra. Lehet hogy ő volt az? Fogalmam nincs.
Az Eclipse-ben feltűnő Volturi tagok, mint az Újholdban, itt is tündököltek. Főleg Jane. Ő a kedvencem, ami Dakota Fanning csodás alakítását dicséri. Ő amúgy is a kedvenc színészeim közé tartozik.
Jacob még izmosabb, még nagyobb volt, taps neki, de szerintem már nem kéne tovább gyúrnia, mert már így is szétreped rajta a póló (lehet, ezért nem visel sosem).
Szóval… eleinte őt nem szerettem, mert álljon már le, Bella úgyis Edwardhoz tartozik, mit akar ez a kis pincsi, hogy képzeli, hogy ő felér Edwardhoz?
De tévedtem. Jake karaktere iszonyú aranyos, kedves, szexi, olyan, aki tökéletes legjobb barátnak, de pasinak sem utolsó. Én például járnék vele, az tuti. :P
Szóval most már majdnem hogy el kell gondolkoznom rajta, hogy Edward vagy Jacob fan vagyok inkább. De azért tényleg csak majdnem. :)
Bella szerintem szebb volt az első és a második részben, de a ruhái itt voltak a legjobbak. (Alice végül csak elérte a célját. :))
És végül Edward. A csodálatos, felülmúlhatatlan, elérhetetlen…fokozzam tovább?
A lényeg, hogy mindenki tudja, ki itt a májer. Edward győzedelmeskedik a lesben smároló Jacob, és az összes Földön élő férfi fölött, ez nem kétséges.
Minden porcikája tökéletes, az aranybarna, néha fekete szemei, amiben el lehet veszni, olyan mély és gyönyörű, meg a lenyűgöző szája, amitől minden lány fantáziája beindul, a kusza, barna haja, amibe kész élmény beletúrni… szóval tényleg minden egyes sejtje egy Adonisz. De nem csak a teste, még a hangja is (mármint Rob hangja, mert a magyarhang valami borzalom).
Ezen kívül minden mozdulatából sugárzik az erő, de ugyanakkor az óvatosság, nehogy összeroppantsa az ő törékeny, emberi szerelmét.
Egy szó mint száz, Edward és Rob felülmúlhatatlanok így egy személyben, és mi csak áldhatjuk érte a jóistent, hogy figyelhetjük ezt a tökéletes pasit.
Kedvenc jelenetek:
A szerelmes és a harci jelenetek, kétségkívül. Kiemelve:
Amikor Jake megcsókolja Bellát, és ő behúz neki, aztán meg eltörik a keze, amikor Jasper és Bella beszélgetnek, és Jazz visszaemlékszik az Alice előtti életére, aztán a semmiből mellékerül a lány, és megcsókolják egymást. Az a rész annyira romantikus, hogy belefájdul az ember szíve.
Másik kedvenc, amikor Bella kompromisszumot köt Edwarddal, hogy még mielőtt átváltozik, szeretné emberként megtapasztalni, milyen együtt lenni Edwarddal. Az utána következő ágyjelet nagyon forró… :P
Mikor Charlie fel akarja világosítani Bellát, és a lány kinyögi, hogy ő még bizony szűz. Ott volt nevetés! :)
A sátras jelenet is nagyon király, meg mikor Billy Taha Akiról mondd történetet.
A harcos jelenetekből a kedvencem az, mikor Edward letépi Victoria fejét, és mikor Jazz olyat vág egy újszülött fejére, hogy az darabokra hullik. Ezek a jelenetek szerintem állatira jól voltak megrendezve, nem olyan gagyin, mint a legtöbb hasonló stílusú fantasy filmben.
Azt hiszem, leírtam mindent amit szerettem volna, és csak tanácsolni tudom, hogy aki még esetleg nem látta a filmet, az igyekezzen, és üljön be a legközelebbi moziba, garantálom, hogy imádni fogja.
Fantasztikusak a színészek, és a történet is nagyon megnyerő.
És most nem arról beszélek, hogy vannak benne helyes pasik, akiket jól meg lehet nézni póló nélkül meg izmosan, mert vannak olyanok is, akik csak ezért ülnek be a filmre. Na, őket csak sajnálni tudom.
Szóval az nézze meg az Eclipse-t, akit a történet érdekel, és tudja értékelni benne a színészek munkáját, mert hogy az sem kicsi.
Vámpírok, vérfarkasok, szerelmek és ellenségek, ez az Alkonyat-sorozat, ezért kell szeretni és ezért is imádják annyira. Mert kell ez a kis „lehetetlen világ”, amibe pár órácskára belecsöppenhetünk, és elfelejthetjük azt, hogy ilyen a való életben sajnos nincsen.
Elkezdődött a film…
Én lélegzetvisszafojtva lestem a vásznat, hisz fél éve erre vártam. A hülye kiscsajok az egész film alatt mászkáltak lent, ami baromira idegesített. Miért nem tudnak a seggükön maradni!?
Az első képkockákon kicsit elbizonytalanodtam: ez most tényleg az Eclipse?
De amikor a sötét sikátorban császkáló srác arcát is megmutatták, akkor esett le hogy az a Riley, és most fogják átváltoztatni. Szóval… mindegy, csak nekem ez egy kicsit fura volt. De jó értelemben! :)
Aztán ugye megjelent Bella és Edward azon a meseszép kis réten, és fellélegezhettem. Ez ezer százalékig Alkonyat! :D
Megláttam a srác kusza haját, meg a csodaszép aranybarna szemeit, és máris kétszer olyan gyorsan vert a szívem. Robert Pattinson nagyon érti a dolgát, az már biztos!
A következő meglepi akkor ért, mikor Cullenék üldözőbe vették Victoriát, meg amikor Emmett átlépte a határt, és összetűzésbe került Paullal. Hát milyen komoly kis akciójelenetet vágtak be oda, nem semmi! :) Az irtóra tetszett.
Na jó, nem szeretnélek benneteket azzal untatni, hogy minden egyes pillanatát elemzem, bár legszívesebben ezt tenném. Ugorjunk!
A kedvenc beszólásaim:
Mikor Edward elviszi Bellát a határhoz, kiszáll a kocsiból, meglátja a felül meztelen Jake-et, és azt mondja: „Nincs inge?”
Hát igen, itt volt nevetés. :)
Mikor Bella Cullenéknél van, és Em azt mondja: „Kemény kis újszülött lesz belőled!”
Erre Bella: „Elég kemény, hogy kihívjalak.” Vagy valami ilyesmi. Egyszer láttam az egészet, így a pontos szavakra nem nagyon emlékszem már, ezt nézzétek el nekem. :)
Mikor Jacob és Edward beszélgetnek a sátorban: „Ha nem próbálnád lenyúlni életem szerelmét, és nem lennél a halálos ellenségem, talán még kedvelnélek is.”
Erre Jacob: „Hát, ha nem készülnél megölni Bellát, és nem lennél vámpír…nem, akkor sem kedvelnélek.” Hát, ez sem így van, de tökmindegy. :D
Ki a legszebb?
Mivel a Napfogyatkozásban majdnem mindegyik szereplő változáson ment keresztül, voltak, akik most kimondottan tetszettek, és olyanok is, akiket szívem szerint visszaváltoztattam volna olyanná, amilyen az előző két filmben volt.
Ilyen például Esme, akinek ez a mostani fekete haj borzalmasan rosszul állt! (szerintem.)
Emmetten meg nem tudom mi változott meg annyira, mivel neki eddig is fekete volt a haja, de valahogy most túlságosan is nagy lett a kontraszt a bőre meg a haja között, szóval őt is meghagytam volna a maga „new moonos” stílusában.
Jaspernek is a haja volt az, ami nem nyerte el a tetszésemet, már tény, hogy az arca most az egyszer tűnt helyesnek. Azt kell mondjam, a hajától eltekintve megtetszett nekem a fiú. :)
Carlisle semmit sem változott, de őt eddig is imádtam. Bár ő nekem Peter Facinelliként, barna hajjal jobban tetszik. Pláne ha még borostája is van. :P
Rosalie gyönyörű volt a szőke hajával, mint mindig. Jobb volt így neki, egyenesen. Bármilyen bunkó is, én szeretem Rose-t, Bella mögött ő a második kedvencem a lányok közül.
Alice-en nem láttam semmi változást, de a kis mázlistának nincs is rá szüksége. Imádom őt is! :)
Victoriát, mint már tudjuk, nem Rachelle Lefevre alakította, mint az előző két epizódban. Helyette Bryce Dallas Howard testesítette meg a vörös vámpírnőt.
Minden tiszteletem neki, de nekem az igazi Victoria mindig is Rachelle marad. Nem is tudom, ő sokkal fiatalosabb, démonibb, lendületesebb. Nekem ez így jött le, persze ez csak az én álláspontom.
Riley, az „újszülött”, aki a sereget toborozta, és akit Victoria hülyített, nekem, mint pasi, nagyon bejött. Helyes volt a kis naiv, kisfiús valójában.
Bree, akit a filmben ugyan nem neveznek meg, de a könyvben említik, az a lány, akin Esme és Carlisle megkegyelmeznek, de végül Demetri megöli. Nem tudom hogy ki alakította a lányt, de szerintem nagyon hasonlított a Vampire Diariesben (Vámpírnaplók) feltűnő Anne nevű vámpírra. Lehet hogy ő volt az? Fogalmam nincs.
Az Eclipse-ben feltűnő Volturi tagok, mint az Újholdban, itt is tündököltek. Főleg Jane. Ő a kedvencem, ami Dakota Fanning csodás alakítását dicséri. Ő amúgy is a kedvenc színészeim közé tartozik.
Jacob még izmosabb, még nagyobb volt, taps neki, de szerintem már nem kéne tovább gyúrnia, mert már így is szétreped rajta a póló (lehet, ezért nem visel sosem).
Szóval… eleinte őt nem szerettem, mert álljon már le, Bella úgyis Edwardhoz tartozik, mit akar ez a kis pincsi, hogy képzeli, hogy ő felér Edwardhoz?
De tévedtem. Jake karaktere iszonyú aranyos, kedves, szexi, olyan, aki tökéletes legjobb barátnak, de pasinak sem utolsó. Én például járnék vele, az tuti. :P
Szóval most már majdnem hogy el kell gondolkoznom rajta, hogy Edward vagy Jacob fan vagyok inkább. De azért tényleg csak majdnem. :)
Bella szerintem szebb volt az első és a második részben, de a ruhái itt voltak a legjobbak. (Alice végül csak elérte a célját. :))
És végül Edward. A csodálatos, felülmúlhatatlan, elérhetetlen…fokozzam tovább?
A lényeg, hogy mindenki tudja, ki itt a májer. Edward győzedelmeskedik a lesben smároló Jacob, és az összes Földön élő férfi fölött, ez nem kétséges.
Minden porcikája tökéletes, az aranybarna, néha fekete szemei, amiben el lehet veszni, olyan mély és gyönyörű, meg a lenyűgöző szája, amitől minden lány fantáziája beindul, a kusza, barna haja, amibe kész élmény beletúrni… szóval tényleg minden egyes sejtje egy Adonisz. De nem csak a teste, még a hangja is (mármint Rob hangja, mert a magyarhang valami borzalom).
Ezen kívül minden mozdulatából sugárzik az erő, de ugyanakkor az óvatosság, nehogy összeroppantsa az ő törékeny, emberi szerelmét.
Egy szó mint száz, Edward és Rob felülmúlhatatlanok így egy személyben, és mi csak áldhatjuk érte a jóistent, hogy figyelhetjük ezt a tökéletes pasit.
Kedvenc jelenetek:
A szerelmes és a harci jelenetek, kétségkívül. Kiemelve:
Amikor Jake megcsókolja Bellát, és ő behúz neki, aztán meg eltörik a keze, amikor Jasper és Bella beszélgetnek, és Jazz visszaemlékszik az Alice előtti életére, aztán a semmiből mellékerül a lány, és megcsókolják egymást. Az a rész annyira romantikus, hogy belefájdul az ember szíve.
Másik kedvenc, amikor Bella kompromisszumot köt Edwarddal, hogy még mielőtt átváltozik, szeretné emberként megtapasztalni, milyen együtt lenni Edwarddal. Az utána következő ágyjelet nagyon forró… :P
Mikor Charlie fel akarja világosítani Bellát, és a lány kinyögi, hogy ő még bizony szűz. Ott volt nevetés! :)
A sátras jelenet is nagyon király, meg mikor Billy Taha Akiról mondd történetet.
A harcos jelenetekből a kedvencem az, mikor Edward letépi Victoria fejét, és mikor Jazz olyat vág egy újszülött fejére, hogy az darabokra hullik. Ezek a jelenetek szerintem állatira jól voltak megrendezve, nem olyan gagyin, mint a legtöbb hasonló stílusú fantasy filmben.
Azt hiszem, leírtam mindent amit szerettem volna, és csak tanácsolni tudom, hogy aki még esetleg nem látta a filmet, az igyekezzen, és üljön be a legközelebbi moziba, garantálom, hogy imádni fogja.
Fantasztikusak a színészek, és a történet is nagyon megnyerő.
És most nem arról beszélek, hogy vannak benne helyes pasik, akiket jól meg lehet nézni póló nélkül meg izmosan, mert vannak olyanok is, akik csak ezért ülnek be a filmre. Na, őket csak sajnálni tudom.
Szóval az nézze meg az Eclipse-t, akit a történet érdekel, és tudja értékelni benne a színészek munkáját, mert hogy az sem kicsi.
Vámpírok, vérfarkasok, szerelmek és ellenségek, ez az Alkonyat-sorozat, ezért kell szeretni és ezért is imádják annyira. Mert kell ez a kis „lehetetlen világ”, amibe pár órácskára belecsöppenhetünk, és elfelejthetjük azt, hogy ilyen a való életben sajnos nincsen.
2010. augusztus 17., kedd
Kicsit rólam
Ugyan már éjfél elmúlt, de nem érdekel, azért is írok.
Nemtudok semmi ésszerű magyarázatot adni arra, hogy miért csináltam meg ezt a blogot.
Talán mert azt akarom, többen ismerjenek? Vagy hogy megosszam az emberekkel (az olvasóimmal) az igazán klassz dolgokat az életemben.
Azokat, amikért rajongok, vagy éppen amelyektől kitör a frász.
Szóval, egyszerűen csak megcsináltam, és kész. Lesz, ami lesz, én írni fogok magamról, a dolgaimról, az életemről, a regényeimről és a fanfictionjeimről.
Nyilván azok fognak olvasni, akiknek ugyancsak ezek a dolgok jönnek be, mint nekem. Nem erőszak, nem kötelező, sőt, megkérlek rá, hogy csak akkor olvass, ha tényleg érdekel a mondanivalóm. Ha tehetségesnek, vagy szimpatikusnak találsz.
Ha szimplán azért jöttél fel ide, hogy cikizz, vagy mert éppen nincs más dolgod, kérlek inkább menj el, mert nekem más céljaim vannak ezzel.
Elég a dumából! Ha nem léptél le ezek után, akkor olvasd el az én kis bemutatkozómat, esetleg kommentelj, legyél a rendszeres olvasóm, olvasd el a műveimet. Persze csak ha tényleg van kedved.
Ígérem, nem rabolom el sok időd ezzel.
Íme:
Győrszemerén, egy Győr melletti kisvárosban élek anyuval és az öcsémmel. Három testvérem van, én vagyok a középső. Augusztusban töltöttem be a 15-öt, és imádom a barátaimat!
Valamikor félénk, valamikor beszédes lány vagyok, de inkább beszédes. :)
Imádok zenét hallgatni, történet írni a blogomon, olvasni (főleg vámpíros könyveket), filmet nézni, a barátaimmal lenni, fotózni.
Nagyon-nagyon szeretem a Vámpírnaplókat és az Alkonyatot.
Kedvencem még ezeken kívül a Nagymenők, Jackson Rathbone, a Kalandpark, a Remember me, és a horrorfilmek.
Számomra 3 tökéletes pasi létezik: Ryan Reynolds, Robert Pattinson és Ian Somerhalder.
Idén kezdek a pálffyban kereskedelem-marketing szakon.
Ennyi lenne. Nem sok, igaz?
Szóval majd frisselek, valamikor sokat, valamikor keveset, és kérek minden VÁMPÍRRAJONGÓT, hogy ne váljon meg tőlem, mert a frissekben minden lesz valami hasonló dolog.
Szóval csókolok mindenkit, aki idetéved :)
Doo
Nemtudok semmi ésszerű magyarázatot adni arra, hogy miért csináltam meg ezt a blogot.
Talán mert azt akarom, többen ismerjenek? Vagy hogy megosszam az emberekkel (az olvasóimmal) az igazán klassz dolgokat az életemben.
Azokat, amikért rajongok, vagy éppen amelyektől kitör a frász.
Szóval, egyszerűen csak megcsináltam, és kész. Lesz, ami lesz, én írni fogok magamról, a dolgaimról, az életemről, a regényeimről és a fanfictionjeimről.
Nyilván azok fognak olvasni, akiknek ugyancsak ezek a dolgok jönnek be, mint nekem. Nem erőszak, nem kötelező, sőt, megkérlek rá, hogy csak akkor olvass, ha tényleg érdekel a mondanivalóm. Ha tehetségesnek, vagy szimpatikusnak találsz.
Ha szimplán azért jöttél fel ide, hogy cikizz, vagy mert éppen nincs más dolgod, kérlek inkább menj el, mert nekem más céljaim vannak ezzel.
Elég a dumából! Ha nem léptél le ezek után, akkor olvasd el az én kis bemutatkozómat, esetleg kommentelj, legyél a rendszeres olvasóm, olvasd el a műveimet. Persze csak ha tényleg van kedved.
Ígérem, nem rabolom el sok időd ezzel.
Íme:
Győrszemerén, egy Győr melletti kisvárosban élek anyuval és az öcsémmel. Három testvérem van, én vagyok a középső. Augusztusban töltöttem be a 15-öt, és imádom a barátaimat!
Valamikor félénk, valamikor beszédes lány vagyok, de inkább beszédes. :)
Imádok zenét hallgatni, történet írni a blogomon, olvasni (főleg vámpíros könyveket), filmet nézni, a barátaimmal lenni, fotózni.
Nagyon-nagyon szeretem a Vámpírnaplókat és az Alkonyatot.
Kedvencem még ezeken kívül a Nagymenők, Jackson Rathbone, a Kalandpark, a Remember me, és a horrorfilmek.
Számomra 3 tökéletes pasi létezik: Ryan Reynolds, Robert Pattinson és Ian Somerhalder.
Idén kezdek a pálffyban kereskedelem-marketing szakon.
Ennyi lenne. Nem sok, igaz?
Szóval majd frisselek, valamikor sokat, valamikor keveset, és kérek minden VÁMPÍRRAJONGÓT, hogy ne váljon meg tőlem, mert a frissekben minden lesz valami hasonló dolog.
Szóval csókolok mindenkit, aki idetéved :)
Doo
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)