CHAT
Életemben először akartam úgy beszélgetni valakivel, hogy nem zúdítom rá egyből az összes gondomat-bajomat.
Normálisan akartam levelezni, lépésről lépésre, és ez a fiú épp ideálisnak tűnt erre a feladatra.
Talán a neve miatt is, ami meglepően normális volt. Jared. Szóval az igazi neve, és nem valami mostanában menő nicknév.
Jared9020: Szia, tetszik a neved!
Nighty. Ó, köszi, te vagy az első, aki ezt mondja.
Jared9020: Ez az igazi, vagy csak becenév?
Nighty: Hát igazából egyik sem. Senki nem hív így, csak én találtam ki. Nicknévnek pont megfelel.
Nighty: De téged igazából Jarednek hívnak, nemde?
Jared9020: Eltaláltad, viszont a sajátodat még mindig nem mondtad el…
Nighty: Hát, lehet, hogy nem is fogom.
Jared9020: Akkor majd várok…
Ezen mosolyognom kellett.
Nighty: Az igazi nevem Yasmine.
Jared9020: Yasmine…
Nighty: Hát, igen, de ez nem illik rám valami nagyon, ezért itt nem is azt használom.
Jared9020: Szerintem gyönyörű.
Az normális, hogy ebbe beleremegett a gyomrom? Még egy fiú sem használta rám a „gyönyörű” kifejezést, de még a nevemre sem.
Nighty: Köszönöm…
Jared9020: És melyik suliba jársz, Nighty?
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Nightynak hívott, pedig tudta az igazit is.
A kérdése első feléről tudomást sem vettem. Mégsem árulhatom el egy idegennek, hogy hová járok iskolába, ha az már a nevemet is tudja. Ha tudná a sulimat, a közel sem hétköznapi nevemmel könnyen rájöhetne, ki vagyok.
Nighty: Honnan tudod, hogy járok-e még suliba?
Jared9020: Nem is tudom, fiatalnak tűnsz.
Nighty: És te azt honnan tudhatnád? Lehet, hogy nyolcvan is elmúltam már…
Jared9020: Ha valóban annyi lennél, akkor az unokáiddal kéne lenned, nem pedig velem beszélgetni egy ilyen oldalon.
Nighty: Éppenséggel lehet, hogy az unokáim már éppen alszanak, nem igaz?
Erre nem írt, én pedig, visszaolvasva az egészet, totál hülyének éreztem magam.
Nighty: Amúgy 17 vagyok. És te?
Jared9020: Hát nem nyolcvan…
A gúnyolódását elengedtem a fülem mellett.
Jared9020: Tizennyolc.
Nighty: És te hova jársz suliba?
Jared9020: Hát, eddig egy Phoenixi iskolába jártam, de most éppen költözőfélben vagyok, így az utolsó évemet már egy új helyen kezdem.
Nighty: Az klassz.
Jared9020: Bizony.
Nighty: Azért biztos hiányozni fognak a barátaid…
Jared9020: Hát igazából, nincs túl sok barátom.
Nighty: Ja, nekem sem.
Jared9020: Sokat vagy fent itt?
Nighty: Rengeteget. És te?
Jared9020: Keveset. Igazság szerint, hosszú idő után most vagyok fent először. Csak beszélgetni akarok, amit otthon nem tehetek meg…
Nighty: Ezt hogy érted?
Jared9020: Úgy, hogy egyedül élek. A szüleim meghaltak.
Együtt tudtam vele érezni, hogy vágyik valakire, akivel beszélgethet. Megértettem. És… sajnáltam, ahogyan magamat is.
Nighty. Igen, az enyémek is.
Jared9020: Tényleg? Úgy értem, sajnálom. Tudom, milyen szar lehet.
Nighty: Annál is rosszabb, hidd el. Én tehetek róla.
Jared9020: Miről?
Nighty: A halálukról. Miattam haltak meg…
Jared9020: El akarod mesélni?
És elmeséltem. Mindent. Azt, hogy hogy történt, és hogyan érzek, hogy miként élem meg ezt az egészet, és hogy magamat hibáztatom érte. Azelőtt senkinek nem mondtam el az egészet úgy, hogy érdekelte is volna. De ő meghallgatott, és ez igazán jól esett.
Nighty: Elveszítettem őket, és az egészről én tehetek. Megöltem azt a három embert, akik a legfontosabbak voltak nekem, és muszáj ezzel a tudattal tovább élnem. Ez az, amit nem kívánok senkinek, ez a mérhetetlen bűntudat. Gyilkos vagyok.
Jared9020: Ugyan…
Nighty: De, igaz. Én tettem. És ha utánuk halnék, az az igazság, hogy nem hiányoznék senkinek.
Jared9020: Ez nem igaz.
Nighty: Ugyan, honnan tudhatnád? Nem is ismersz.
Jared9020: Igaz, de már itt beszélgetünk három órája, és én elképzelni sem tudom, hogy lehet téged nem szeretni. Őszinte vagy és aranyos, érett és… mindenért magadat vádolod, szóval önzetlen is. És én jó emberismerő vagyok.
Bár ő nem láthatta, ott, a szobám sötétjében, elpirultam.
A számítógépem gyér fényében senki sem láthatta, és amúgy is egyedül voltam a szobába, de mégis megtörtént.
Ilyen kedveset még soha senki nem mondott nekem.
Nighty: Ez… nagyon kedves tőled. Köszönöm.
Jared9020: Nem kedveskedni akartam, Yasmine, én így látom a dolgot. Igazából. És nem jólelkűségből.
Szinte láttam magam előtt, ahogy ezt kimondja, bele a szemembe, holott még azt sem tudtam, hogy néz ki.
Ránéztem a monitor alsó jobb sarkára. Az óra hajnali fél egyet mutatott.
Hirtelen eszembe jutott egy kérdés.
Nighty: Jared, beszéltél már itt egy Álomlány nevű csajjal? Csak mert azt mondják, totál hülye…
Jared9020: Nem, nem emlékszek a nevére. Miért hülye?
Nighty: Mindegy. Én sem tudom…
Nem is tudom, miért tettem fel neki ezt a kérdést, talán úgy éreztem, hogyha még az álmaimról is tudna, az kiszolgáltatottá tenne engem. Mivel úgy éreztem, Jared ismer engem. Hisz kiöntöttem neki a lelkemet, elmondtam, hogy haltak meg anyuék…
Annyi mindent elmondtam neki, amit még soha senkinek.
Ebben a pár órácskában többet mondtam, mint az elmúlt hónapban összesen – pedig valójában ki sem nyitottam a számat.
Nighty: Nem vagy még álmos? Nem akarom, hogy miattam ne tudj aludni…
Jared9020: Szívesen beszélgetek veled. Nem akarok aludni.
Nighty: Hát jólvan.
Jared9020: Újabb kérdés?
Nighty: Jöhet.
Jared9020: Nem akarom, hogy azt hidd, perverz vagyok, vagy ilyesmi, csak érdekelne... persze, nem mintha valamit is számítana, nekem aztán tökmindegy….
Nighty: Jared!
Jared9020: Mi az?
Nighty: Mondd már!
Jared9020: Oké, szóval… hogy nézel ki, Yasmine?
Hogy hogy nézek ki? Betegen. Sápadtan. Idiótán.
Nighty: Hát, sápadt bőr, sötétgesztenye színű, egyenes haj, világoskék szemek… mire vagy még kíváncsi?
Jared9020: Ennyi elég, csak kíváncsi voltam. Ha netán egyszer találkoznánk, el tudjam-e dönteni, te vagy-e az. Csak mert, ha így lenne, nem sétálhatok el melletted.
A szívem gyorsabban kezdte döngetni a mellkasomat. Találkozni akartam Jareddel.
Nighty: Az jó lenne. De Phoenix nagyon messze van innen, és én nem hiszem, hogy…
Jared9020: Persze, oké. Értem.
Nem tudtam, erre mit kéne írnom. Ő nem tudhatta, hol élek, de én tudtam, hogy ő hol lakik. Bár mondta, hogy épp költözködik, ilyen messze képtelenség, hogy eljönne.
Nighty: Mit szólnál egy kis kérdezz-felelekhez?
Jared9020: Én benne vagyok.
Nighty: Mi a kedvenc színed?
Jared9020: A vörös, a fekete és ne nevess ki… a pink.
De persze kinevettem. Kuncogtam, miközben azon gondolkodtam, ő milyen arcot vághat a számítógépe előtt.
Aztán elkezdtem máson is gondolkozni… hogy milyen illata lehet, milyen lehet a szobája, és hogy nézhet ki…
Nighty: Szóval a pink…
Jared9020: Hé, megállapodtunk! Régebben volt egy ősöreg kocsim, amit ökörségből befújtam pinkre, aztán végül is megtetszett. Kár, hogy már nincs meg.
Nighty. Miért, hol van?
Jared9020: Az ócskavasak között, az egyik telepen.
Nighty: Ó. Értem.
Könnyű volt Jareddel beszélgetni, és meglepően jó is. Boldogság öntött el, mikor a sorait olvastam, és epekedve bámultam a monitort az újabb nekem írt szavaiért.
Nighty: Következő kérdés: kedvenc együttes vagy énekes?
Jared9020: A Fall Out Boy, de amúgy mindent meghallgatok. És a tied?
Nighty: Within Temptation, és a dobhártyaszaggató rock-számok.
Jared9020: Ejha.
Nighty: Igen… a hangos zene… sokszor segít.
Jared9020: Igen, volt már benne részem.
Nighty: Kedvenc filmed?
Jared9020: Oké, ez is elég lányosan fog hangzani, de az Alkonyat filmek a kedvenceim.
Ezen is meglepődtem, de nagyon meg is örültem. Imádtam a vámpírsztorit és Robert Pattinsont is.
Nighty: Nemár… nekem is azok a kedvenceim!
Jared9020: Úgy látszik, eléggé hasonlítunk egymásra, Nighty.
Mosolyogtam. Bizony, igaza volt.
Nighty: Kedvenc kajád?
Jared9020: Pizza.
Nighty: Hamburger.
Jared9020: Kedvenc könyved?
Nighty: Leginkább a fantasyk…
Jared9020: Dettó.
Jared9020: Jöhetnek kicsit személyesebb kérdések is?
Nighty: Nem tudom, mire gondolsz, ha nem túl… személyes, akkor válaszolok. Rajta!
Jared9020: Első csók?
Nighty: Tizennégy évesen, egy Jim nevű fiúval. És a tiéd?
Jared9020: Igazából, már nem is emlékszem rá.
Ezen nevetnem kellett. Persze, ő már annyi lánnyal volt, hogy itt-ott kiesik egyik-másik.
Nighty: Jó de mégis, körülbelül mikor történt?
Jared9020: Az első? Nos, valamikor négy éves koromban…
Megint csak nevettem rajta. Küldtem neki egy mosolygós fejet, és ő is küldött nekem.
Nighty: Jared, későre jár, azt hiszem, hagynom kéne téged aludni.
Jared9020: Ezt most úgy mondtad, mintha te nem aludnál…
Nighty: Mert én nem is.
Jared9020: Ezt meg hogy érted?
Minek titkolózni? Már úgy is mindent tud…
Vagy lelép, vagy hülyének néz, de valamiért… abban bíztam, hogy megért. Úgy éreztem, ő más, olyan, aki hinne nekem, és nem zavarná. Akit nem érdekelne a képességem, csak én.
Nighty: Úgy, hogy én nem tudok aludni.
Jared9020: Nem tudsz aludni?
Nighty: Úgy értem… amint elalszok, én…ez most hihetetlenül fog hangzani, de… én látom mások halálát.
Pár percig nem írt vissza, gondolom, meg kellett emésztenie mindezt.
A szemeim rátapadtak a monitorra, ahogy vártam a reakcióját.
Jared9020: Úristen, Nighty… ezért, ugye? Ezért ez a neved. Éjszaka…
Nighty: Igen. Tehát hiszel nekem? Nem nézel hülyének?
Jared9020: Dehogyis. Elhiszem, amit mondasz nekem.
Hülyeség, de úgy érzem, már régóta ismerlek, és hogy… nem tudnál nekem hazudni. Bízom benned.
Nighty: Én is így érzek… és Jared, emlékszel, mit mondtam Álomlányról? Ő is én vagyok.
Jared9020: Álomlány, ez a neved is tetszik. Te nagyon különleges lány vagy, remélem, tudod.
Nighty: Ó, hidd el, tudom.
Jared9020: És szerintem ez tök jó. De azért, borzalmas lehet, látni ahogy…
Nighty: Tényleg az. Nehéz, de nem tehetek semmit.
Jared9020: Hát, Álomlány, remélem még beszélünk.
Nighty: Én itt leszek.
Jared9020: Hát én is. Az tuti.
Nighty: Akkor jó éjt, Jared. Álmodj szépeket!
Ezt az utolsó két szót viccnek szántam, és tudtam, hogy érteni fogja.
Jared9020: Te pedig… hát… ne álmodj semmit.
Nighty: Remélem, úgy lesz. Szia.
Jared9020: Szia, Nighty.
És kikapcsoltam a gépet.
